őszülő [2]
őszülő [2] melléknév (-n)
Olyan <személy v. ritk. közösség>, aki v. amely őszül (1). Őszülő férfi. Korán őszülő család vagyunk. A hall ajtajában ekkor jelenik meg szürke porköpenyben egy őszülő hölgy. (Karinthy Frigyes) || a. Ősz szálakkal vegyült <hajzat>. Őszülő bajusz, haj, szakáll. Nézz, Drágám, kincseimre | …: Őszülő tincseimre. (Ady Endre) Briliánsoktól villogó kezével Gaszton diszkréten őszülő haját becézte. (Hunyady Sándor) || b. Ilyen hajzattal borított. Őszülő fejjel; őszülő halánték.
