ötvösség
ötvösség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Az ötvös mestersége, szakmája; ötvösipar, ötvösmesterség. Szép mesterség az ötvösség. Ötvösséget tanul. || a. (ritka) E szakma mint az iparművészet egyik ága; ötvösművészet. A hazai ötvösség remekei.
2. (ritka) Az ötvösök összessége v. vmely csoportja. A magyar ötvösség.
