padka
padka főnév padkát, padkája
1. Kis pad (1), lóca. Kiül a padkára. Egy kopár bérház kapujában … Egy vén anyóka ült a padkán. (Juhász Gyula) Rozoga ház előtt ültek egy keskeny padkán. (Nagy Lajos)
2. (népies) <Falusi házban> a kemence kiálló talapzata, párkánya, amely ülő- és fekvőhelyül használatos. Ottfön az égen nagy nap ünnepel. | S a kövér kandur nyujtózik a padkán. (Babits Mihály) Mikor kis gyerek volt, a lánykérők mindig a kemence padkáján ültek a nénjeivel. (Móricz Zsigmond) || a. (népies, régies) Alacsony nyitott tűzhely.
3. (műszaki nyelv) <Földtöltés v. lejtő oldalában> vízszintes lépcsőszerű bevágás.
4. (növénytan) <A kalász fő tengelyén> az a váltakozva elhelyezkedő kiemelkedés, amelyen a füzérek ülnek.
Szóösszetétel(ek): kemencepadka.
padkájú; padkás.
