paff [1]
paff [1] indulatszó és melléknév
I. indulatszó <Érthetetlen esemény, helyzet nyomán támadt nagyfokú meglepetés, meghökkenés, elámulás kifejezésére>. Szépen kivasalt ruhámra, – paff! felugrik a buksi gyerek. (Déryné) Paff … hát te azt a másikat gondoltad, amelyik nem sírt. (Abonyi Lajos)
II. melléknév (ragos alakjai közül csak a paffá haszn.; csak igei névszói állítmány névszói részeként és véghatként) (bizalmas) Meghökkent, tanácstalan. Egész(en) paff vagyok; paff lett v. paffá vált. Ő paffá lett, és hallgatott. (Móricz Zsigmond)
