pajta
pajta főnév pajtát, pajtája
1. Rendsz. fából épített tágas gazdasági épület, gyak. csak oszlopokon nyugvó tető; csépeletlen gabonának, szálas takarmánynak a beraktározására v. fészerként, kocsiszínként haszn. A szekér sebes csavarodással elsuhant a szénás pajta mellett. (Tolnai Lajos) A tüzes gépnek készült a pajta, mint ma egy garázs, óriási ajtóval szemben a kapura. (Móricz Zsigmond)
2. (tájszó) Nagyméretű, istállószerű épület, ahová a jószágot rossz időben, télen beterelik.
Szóösszetétel(ek): 1. pajtaajtó; pajtakapu; pajtamester; pajtatető; 2. dohánypajta.
