pákosztos
pákosztos melléknév -an, -abb
1. (népies) Az elébe kerülő ételfélét, csemegét megdézsmáló, nyalakodni, torkoskodni szerető <személy, állat>. Pákosztos gyerek; pákosztos macska. Cudar pákosztos kölykek, a ludaskásából mind kilopkodták a zúzát. (Mikszáth Kálmán) A bogrács mellett lesik a purdék, hogy mikor fő meg a krumpli; közé kapkod a pákosztosabb a parázsban sülő csemegének. (Bársony István)
2. (tájszó) Rakoncátlan, vásott, csintalan <személy>. Mint egy pákosztos gyermek, elkezdte dühében saját ruháját tépni. (Jókai Mór) Sétapálcáját szorongatva figyeli az ő népe sürgését forgását, … a kofákat, a matrózokat, a pákosztos utcagyermekeket. (Kosztolányi Dezső)
3. (tájszó) Olyan <férfi>, aki a házastársi hűséget nem veszi szigorúan.
pákosztosság.
