palack
palack főnév -ot, -ja
1. (választékos) Rendsz. szeszes ital tartására való szűk szájú, hosszú nyakú üveg (3). Öblös, szűk nyakú palack; jót húz a palackból; ledugaszolja a palackot; fölnyitja, kinyitja a palackot. Tört a pohár, palack, tányér, táca csörgött. (Csokonai Vitéz Mihály) A családfő ott fenn űl a nagy asztalnál Bizalmas beszédben szomszéddal s komával. Szájokban a pipa, előttök palack áll Megtelve a pince legrégibb borával. (Petőfi Sándor)
2. (ritka, választékos) Ennek tartalma, a benne levő ital. Két palackot már elfogyasztottak.
3. (műszaki nyelv) Fémből való, hengeres, kisebb-nagyobb tartály (cseppfolyóssá) sűrített légnemű anyagnak, gáznak a szállítására, tárolására, ill. a gyártási üzemen kívüli felhasználására. Butángázas, oxigénes palack. || a. (ritka, bizalmas) Hőpalack.
4. (műszaki nyelv, választékos) jelzői használat(ban) Vmiből annyi, amennyi egy palackba belefér. Egy palack gáz. Két palack bor áll az asztalon. Egy jó palack bort … elémbe vettem. És ivogattam mindent elfeledve. (Madách Imre) Egy tányér hideg szelet volt előtte és egy kis palack vörös bor. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): 1. palackdugó; palackérett; palackféreg; palackgyár; palackgyártás; palackgyártó; palacknyak; palacktartalom; palackzöld; 2. gázpalack; hőpalack; oxigénpalack.
palacknyi; palackos.
