pallér
pallér főnév -t, -ok, -ja (építészet)
<Kőműves- és ácsszakmában> munkavezető. A világ folyását intéző bölcsességnek úgy tetszett, hogy a Bábeltornya építésekor a pallérok a kőművesek nyelvét ne értsék. (Jókai Mór) || a. (régies) Kisebb épületek, családi házak építését tervező és végző, építészi, mérnöki képesítés nélküli magánvállalkozó. A Megye utcához közel … béreltünk ki egy … újonnan épített házat … az új pallér építette; magas ablakokat hagyott… (Kaffka Margit)
Szóösszetétel(ek): pallérpálca; pallérterv.
palléri; pallérkodik; palléros; pallérság.
