panteizmus
panteizmus [ë] főnév -t, -a (régies írva: pantheizmus is) (filozófia)
Az az idealista filozófiai irányzat, amely szerint nincsen személytelen, természetfölötti istenség, ellenben isten azonos a természettel, a dolgokkal, ill. bennük lakozik, belső lényege, ill. lényegük. A régebbi korok panteizmusának voltak haladó szellemű képviselői is, a jelenkori panteizmus azonban a tudományt akarja kibékíteni a vallással. Mily pantheizmus játszik egyre vélem, | hogy századok emlékét visszaélem? (Kosztolányi Dezső) Először ő, bátyám, … | tárgyalt meg velem olyan szavakat, | hogy irodalom és romantika | és pantheizmus és anarchia. (Szabó Lőrinc)
