párázat
párázat főnév -ot, -a (rendsz. csak egyes számban) (régies, irodalmi nyelvben)
Víz v. más folyadék, ill. nedves test felszálló gőzeinek, páráinak tömege, rétege; kipárolgás. Forró, mérges párázat; a föld, a levegő sűrű párázata. A jácintcsoport körül … kavarog a nehéz párázat. (Bársony István) Menjünk el innen, integetnek A rózsaszínű párázatban Csodálatosabb, azurabb vidékek. (Ady Endre)
