párbaj
párbaj főnév (1945 előtt)
1. <A feudalizmus korából eredő, de a kapitalizmusban is élő szokásként> a kizsákmányoló társadalom uralkodó osztályaitól párbajképesnek tartott két személy meghatározott szabályok szerint, fegyverrel való megvívása, valamelyik fél saját v. hozzátartozójának becsületén esett tényleges v. vélt sértés miatt. → Amerikai párbaj; párbajban mérkőzik, segédkezik; párbajra → hív vkit; párbajt → vív; elfogadja a párbajt; visszautasítja a párbajt. Férj, feleség volt már az ál-lovag és ő; Mit tettem azontul, nem tudom, ne kérdjed – Párbajra szorítám s megölém a férjet. (Arany János) Cyrano emlékezetét … nem munkái tartották fenn, hanem párbajai, s híres nagy orra. (Ambrus Zoltán) || a. (régies) Párviadal (1). || b. (ritka) Párharc (2).
2. (átvitt értelemben) Fegyveres küzdelem, csata két szembenálló ellenséges sereg egyes fegyvernemei között. Tüzérségi párbaj; légipárbaj.
3. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Két szemben álló fél, csoport küzdelme, ellenségeskedése. A két tőkéscsoport párbaja; a bástya és futó párbaja a végjátékban. || a. (átvitt értelemben, választékos) Az ész, a szellem fegyvereivel vívott küzdelem; vitatkozás. Két agyafúrt ember küzdelme, két ész párbaja érdekes lehet … (Ambrus Zoltán) A könyvtár is vita volt és csata, | de más, mint a köznapé. Az buta | és hazug … A Könyv párbajai | másért és máskép folytak, valami | Pontosabb Igazságért. (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): 1. párbajbíró; párbajellenes; párbajképtelenség; párbajkimenetel; párbajmánia; párbajnem; párbajpisztoly; párbajseb; párbajszabály; párbajtanu; párbajtusa; párbajvívó; 2. kardpárbaj.
