parcella
parcella [ë] főnév ..llát, ..llája
1. Nagyobb földterületből kihasított kisebb, külön birtokolt, ill. művelt terület, telek, telekrész, házhely. Széttagolt parcellák; a termelőszövetkezet kísérleti parcellája. A mérnök … nyugodtan számítgatott tovább. Valahol kimaradt egy pár parcella, azt kereste mindenütt. (Mikszáth Kálmán) || a. (választékos) Külön birtokolt, ill. művelt, kisebb földbirtok, földterület, telek. Paraszti parcella. A határ legnagyobbrészt egy- és kétholdas parcellákból áll, a parcellák a parasztok tulajdonai. (Nagy Lajos)
2. <Temetőben> utak által határolt, több sírhelyet magába foglaló rész, területi egység.
3. (átvitt értelemben, ritka) Vminek különálló kis területe. A szaktudományának csak kis parcelláját műveli.
parcellácska; parcellájú; parcellás.
