parlagi
parlagi melléknév
1. Parlagon tenyésző, vadon termő <növény>. Parlagi bükköny, füvek.
2. (állattenyésztés) Az ember céltudatos beavatkozása nélkül, a környezet hatására kialakult <háziállatfajta>. Parlagi ló, sertés, tyúk.
3. (régies, rosszalló) Életének java részét falun töltő, csiszolatlan modorú, műveletlen <személy>. Parlagi nemes. Az udvariasság helyébe … mindinkább a parlagi úrfi hangján kezde beszélni. (Eötvös József) Mise után a pap mindig ott-tartott. Afféle parlagi pap volt: igen csodálkozott az én tudásaimon [= ismereteimen]. (Gárdonyi Géza)
4. (régies, rosszalló) Ilyen személyre jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Parlagi ízlés, modor, tréfa. Kálmán nem bírta megbocsátani Károlynak, hogy az ő szellemdús eszmejárását ily parlagi elmésséggel tépázta meg. (Jókai Mór)
parlagiság.
