pártfogó
pártfogó melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -lag Vkinek az ügyét támogató, vki mellett pártolón megnyilatkozó. Pártfogó szándék. Rám tekint, pártfogón, e század. (József Attila) || a. (irodalmi nyelvben) Kedveskedően jóakaratú. Szépen, pártfogólag megsimogatta a fejemet. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ja
1. Az a személy, aki vkinek az ügyét hivatalos helyeken támogatja; protektor. Hatalmas pártfogói vannak. Ön csak annak köszönheti megszabadulását, hogy valami titkos pártfogója mindent elkövetett sorsa megváltoztatására. (Jókai Mór)
2. (választékos) Vkit, vmit támogató, oltalmazó, vkinek érdekeit a szívén viselő személy. A jóságos pártfogó. A szegényeknek pártfogója volt. Szerencse és az isten Tőlünk elpártola, Egy pártfogó maradt csak | Velünk; ez Bem vala. (Petőfi Sándor) Lope de Vega, nem valami díszes kalandok után, pártfogótól pártfogóhoz vándorol. (Ambrus Zoltán) Pártfogója voltam a hazai színművészetnek. (Krúdy Gyula)
pártfogói.
