partner
partner [ë v. e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] v. -ok, -ja
Vkivel vmely célra társuló, vkivel vmely munkában, vállalkozásban, hivatásban, időtöltésben, szórakozásban együtt levő, vele vmit közösen végző személy. Alkalmi, állandó, kellemes partner; szerelmi, színházi, üzleti partner; csónakázásban, kirándulásban, sétában, táncban partnere vkinek. A szép, göndör hajú gróf … szmokingot hordott, a partnere kivágott gallérú, kék matrózblúzt. (Kuncz Aladár) || a. (játék, sport) Vkivel együtt vmely ellenfél ellen közös célért küzdő, mérkőző, más(ok) ellen játszó társ. Gyenge, jó, megbízható partner; evezésben, mérkőzésen, teniszben, tarokkban partnere vkinek. Ki desz a partnerem? Válasszunk partnert! Jól együttműködik a partnerével. || b. (játék, sport) Egymással mérkőző, egymás ellen játszó felek egyike; ellenfél. Kemény, könnyű, méltó, nehéz partner. Legyőzte, megverte partnerét. Öngyilkos lesz-e [kártya] játék után az ismeretlen partner? Senki sem kérdezi. (Jókai Mór) Ha nem is csalt soha a szó pontos értelmében, mindig … kíméletlenül kihasználta partnerjeinek gyöngéit. (Hunyady Sándor) || c. (választékos) Udvarló, ill. vkinek a kedvese, szerelmese. Új partnert keres. Már megint más partnerrel járkál.
Szóösszetétel(ek): 1. partnernő; 2. kártyapartner.
partneri; partnerség.
