pata
pata főnév patát, patája
1. Egyes állatok (ló-, szarvasmarha- és sertésfélék) lába végének utolsó íze, ill. az ezt papucsszerűen borító vastag szaruképződmény. A bivaly, a bölény, az őz, a szarvas, a szarvasmarha, a vaddisznó patája; megsérült, elferdült a patája. Vérzik a tehén patája. || a. Kül. <ló, öszvér, szamár lába végén> az egyetlen ujjperec és a rajta levő szaruképződmény. A kovács megfaragja a patát, felveri a patkót a patára. Lovak patája csattan a kövekre. (Kosztolányi Dezső) Ragyogó aranybarna ló verte rúdja mellett nagy patáit a flaszterhez. (Gelléri Andor Endre)
2. (durva) Emberi láb. Vidd arrébb a patáidat!
Szóösszetétel(ek): patafekély; patagyulladás; patahasíték; pataház; pataízület; patareszelő; patasérülés; patasérült; patavasalás; patavéső.
patájú.
