patetikus
patetikus [ë] melléknév -an, -abb (régies írva: patheticus, pathetikus is) (irodalomtudomány, művészettörténet, választékos)
Olyan <művészi, irodalmi alkotás, emberi megnyilvánulás> amelyben pátosz nyilvánul meg, fejeződik ki; (érzelmi) hevével megragadó, szenvedélyes (hangú); lendületes, szárnyaló, ünnepélyesen emelkedett. Patetikus hang, költemény, modor, mozdulat, stílus, szavalás, zene. Patetikus szónoklata magával ragadta a népet. E megadás egyike a legpathetikusabb helyeknek a Zrinyiászban. (Arany János) A pathetikus darabba egy törvényszéki jelenet ékelődik be. (Péterfy Jenő) Shakespeare nem kerülte az élet szennyes és titkos dolgait, de nem kerülte pathetikus nagy szépségeit sem. (Babits Mihály) || a. (rosszalló) Hamis pátosszal telt; dagályos, fellengős, hatásvadászó. Patetikus játékstílus; patetikus hangon szaval. Ez az egész patheticus kitörés minden hatás nélkül hagyta a vas embert. (Jókai Mór)
patetikusság.
