penész
penész [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (többes számban ritka)
1. Főként nyirkos felületen, nedvességet tartalmazó anyagon parányi fonalas gombák szürkés, zöldes rétege vmely szerves (eredetű) anyag v. testrész felszínén. Penészt kap vmi. A befőttet belepte a penész. Az ócska könyv táblája csupa penész. A pince falát penész borítja. Penész van a torkában. A bőrt elpusztította; megette a penész. Kietlen puszta a négy fal, Azaz hogy puszta volna, ha Ki nem cifrázta volna a penész. (Petőfi Sándor) Ha volt a raktárban eltett holmijuk [a foglyoknak], azt régen elpusztította a penész. (Móricz Zsigmond) A raktár megfeneklett bárka … | Minden nedves, minden nehéz. | A nyomor országairól | térképet rajzol a penész. (József Attila)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <A régiség, az ódonság, az avultság jelképeként.> A szerző …, sok … eddig ösmeretlen szót éleszte fel … a régiség penészei közől. (Vörösmarty Mihály) Tudjátok-e, mik vagytok, Kik a multról daloltok? | … Én nem irígylem koszorútokat; Penész van rajta és halotti szag! (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben, ritka, régies) Vén, csúf személy; vénség; banya, szipirtyó; penészvirág. Vén penész, ne tétovázz, Térj dologra. (Vörösmarty Mihály) Ahol jön is már … Nem hozzád, penész! | Kellesz is annak! (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
4. (átvitt értelemben, népies) <Állandósult szókapcsolatokban:> fene, nyavalya. Eszi a penész; → megesz a penész. A penész essen belé!
Szóösszetétel(ek): 1. penészbogár; penészbűz; penészfaj; penészfakó; penészfolt; penészízű; penészképződés; penészlepte; penészmentes; penészrozsda; penészsárga; penészszag; penészszagú; penészszín; penészszínű; penészzöld; 2. szájpenész; szőlőpenész.
