pintes
pintes [ë] melléknév és főnév (régies)
I. melléknév
1. Olyan <edény>, amelybe egy pint (1) belefér; egy pint űrtartalmú. Én vagyok az, én vagyok az, aki nem jó, Korcsmaajtó nyitogató, Pintes palack hajtogató. (népköltés) Piros bort pintes üvegben és füstös szalonnát hozott. (Krúdy Gyula)
2. (számjelzővel összetételben is) Bizonyos számú pintet magában foglaló. Tizenkét pintes üveg.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Pintes (1) üveg. A kezébe pintest kongat. (Csokonai Vitéz Mihály) Bence a pintesből iszogatott renddel. (Arany János)
