pirosító
pirosító melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, ami pirossá tesz. Pirosító festék, szer. Van e földnek áldott Napja, | Pirosító levegője. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ja (népies) Piros színű arc-, ajak v. körömfesték; rúzs, ill. piros lakk. A pirosító arcodról lemállott. (Reviczky Gyula) A rizsporos pamacsot a bal arcára nyomta, a pirosítót pedig félénken a jobb arcára. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): ajakpirosító; arcpirosító.
pirosítós.
