pirulás
pirulás főnév -t, (-ok), -a
1. A pirul (4) igével kifejezett folyamat; az a tény, hogy vmi pirul, pirossá lesz, pirosodik. A kenyér, a szalonna pirulása a tűzön; a hús pirulása a forró zsírban.
2. Az a tény, hogy vki, vmi (el)pirul. Ártatlan, könnyed, mély, szemérmes pirulás; az arc, a homlok pirulása; az ifjú, a lányka pirulása. A lányka … szemét lesütötte ijedve … | Látta pirúlását László, s nem enyelge továbbá. (Vörösmarty Mihály) Irén nevetett; és szeretetre méltó pirulással mondá …, hogy férje hol van. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, választékos) Szégyen, restelkedés. Pirulással kellett távoznia. Nem, nem érzek magamban pirúlást. (Csokonai Vitéz Mihály) Ha boldogságunk … attól jön, kitől azt pirulás nélkül elfogadhatjuk, … van-e nagyobb boldogság a világon, mint ez? (Eötvös József)
Szóösszetétel(ek): arcpirulás.
