pityereg
pityereg [ë-ë v. e-ë] tárgyatlan ige pityergek [ë-ë v. e-ë] -sz, pityergünk [ë v. e], -tek [ë]; -tem [e], pityergett [ë-ë v. e-ë], -jen [ë]
1. (bizalmas, hangfestő) <Főként gyermek, ritk. nő> félregörbült szájjal, szivárgó könnyekkel, csendes, meg-megszakadó szipogással v. kényeskedve, nyafogva, panaszosan sírdogál; picsog. Mi bajod, mit pityeregsz? Ne pityeregj, kapsz cukrot! Nem kell minden semmiségért pityeregni. Hát asszony lett-e kend, öcsém? Megérem még, hogy pityeregni kezd. (Kemény Zsigmond) Pityeregve teszi elém a számtankönyvét. (Móra Ferenc) || a. (átvitt értelemben) Tehetetlenül siránkozik, kesereg, búslakodik. Én se voltam zabi gyerek, De ki kuruc, nem pityereg. (Ady Endre)
2. (népies, hangutánzó) <Nőstény pulyka> (kicsinyeit hívogatva) sajátságos, halkan csattogó hangon szól.
Igekötős igék: elpityereg.
pityeregtet; pityergő.
