plasztikus
plasztikus melléknév -an, -abb
1. (művészettörténet) A tér mindhárom kiterjedését követő; kidomborodó, szoborszerű, nem egysíkú. (film, színház) Plasztikus díszlet; plasztikus film: a valóságos térbeli viszonyok érzését keltő, háromdimenziós film; plasztikus forma.
2. (átvitt értelemben, irodalomtudomány, festészet) Szinte a szobrász művéhez hasonlóan szemléletes <kifejezési v. ábrázolási mód>. Plasztikus leírás, stílus. Arany János ábrázolásmódja plasztikus Michelangelónak még a festményei is plasztikusak. [Jókai] hatalmas jelszavakat tudott beadni a közönségnek az ő plasztikus nyelvén. (Mikszáth Kálmán) [Balzac] a figyelmes olvasónak … bőséges kárpótlást nyújt … a festői vagy plasztikus kifejezésekkel. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben, választékos) Szemmel látható, szembe tűnő, szinte kézzel fogható. Rendszerünkben plasztikusan domborodik ki a munka megbecsülésének elve. Olyan plasztikusan áll előttem [az asszony], ahogy leírta pár szóval. (Karinthy Frigyes)
3. (vegyi ipar) Plasztikus anyag: szerves anyagokból készült műanyag, amely a megmunkálás alatt könnyen idomítható, formálható, a megmunkálás után pedig megszilárdul. A gipsz, a kaucsuk plasztikus anyag.
plasztikusság.
