pökhendi
pökhendi [e] melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -en [e], -bb Sértő módon fölényes, öntelt, szemtelenül, hányaveti módon elbizakodott, kérkedő <személy, főként férfi>. Pökhendi alak, fráter. Pökhendi tapintatlan ember… (Mikszáth Kálmán) A feketekávénál … kipattant belőlem … az egész gondolat. – Mit gondolsz, ők mindnyájan, az egész vármegye nem lehetne-e több neked, mint a pökhendi grófjaid? (Kaffka Margit) || a. Ilyen személyre jellemző, vele kapcsolatos, ilyen természetet, magatartást kifejező <dolog, megnyilvánulás.> Pökhendi arc, beszéd, fellépés, modor, nézés, viselkedés; pökhendi módon v. pökhendien viselkedett. A mindig pökhendi arc … egyszerre udvariassá változott. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -k v. -ek, -je [e, e] (ritka) Pökhendi személy, főként férfi. Nem állok szóba ilyen pökhendivel.
pökhendiség; pökhendiskedik.
