polarizáció
polarizáció főnév -t, -ja
1. (tudományos) Általában olyan jelenség, eljárás, cselekmény, amelyben két ellentétes végpont alakul ki, s ezek felé indul meg és ezek körül megy végbe a csoportosulás. || a. (fizika) Fénysarkítás. || b. (fizika) <Az elektromosságtanban> az a jelenség, amelynek során vmely elektromos vezető egy másik, eredetileg semleges vezető közelébe kerülve, abban a mindig jellemző elektromos töltéseket megosztja, így a feléje eső oldalra kerülnek a vele ellenkező előjelű, a távolabbi oldalra pedig a vele egyező előjelű töltések. Elektromos polarizáció. || c. (fizika) <Az elektrolízisben> az a jelenség, amely abban nyilvánul meg, hogy a galvánelem áramot termelő vegyi folyamatai alkalmából keletkező hidrogén buborékok ellepik a pozitív elektródot, s ezzel gyengítik v. megszakítják az áramot. Elektrolitikus, galván polarizáció. || d. (műszaki nyelv) Az az eljárás, amelynek segítségével vmely mágneses saroknak állandó északi v. déli jelleget adnak azáltal, hogy lágyvas pólus közelében erős állandó mágnest helyeznek el. Mágneses polarizáció.
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Ellentétes álláspontok, egymással szemben álló csoportok kialakulása, kikristályosodása. A francia belpolitikai életben erős polarizáció indult meg a középpártok rovására.
polarizációs.
