pór
pór főnév -t, -ok, -ja (régies, választékos)
Paraszt (1, 2). Itt halok meg. E setét erdőben | A szomszéd pór eltemet. (Csokonai Vitéz Mihály) Száz tülök szól, hajt az eb s pór. (Arany János) Mért él a pór? – A gúlához követ | Hord az erősnek. (Madách Imre) Hallottam Krajnában | S messze Franciában | Így mulatnak pártoskodva Őszkor pórral vadat-űzve Nagyurak hiában. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): pórélet; pórfiú; pórgúnya; pórháború; pórhad; pórház; pórízlés; pórleány; pórlegény; pórlélek; pórmenyecske; pórnő; pórnyelv; pórruha; pórtömeg; póruralom.
