pörk
pörk főnév -öt, -je [e] (orvostudomány)
<Bőrön, nyálkahártyán, a szövetnek marás, égés, fekély, kiütés stb. által bekövetkezett elhalása esetén> az élő szövetet kéregszerűen borító beszáradt, elhalt szövet; var. A fekély, az ekcéma gyógyulásakor pörk képződik. Az égés nyomán pörk keletkezett. Figyelmesen nézte a sebeket … Egy pontot kíméletesen megérintett a tarkón … Már behegesedett. Pörk borítja. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): pörkképződés.
pörkös.
