poros
poros melléknév -an, -abb
1. Porral lepett, borított. Poros akta ←; poros könyv, ruha, út. Széles uton, poros uton Felleget ver a ló. (Arany János) Fényes reggel volt …; én takarító ruhában, rongyos vászonkötő előttem, poros szürke kendőbe kötve a fejem. (Kaffka Margit) [Botjával] cifrákat rajzolgatott a szoba poros földjére. (Eötvös Károly) S falusi temetők jutnak eszembe, Poros akácok s kis, poros katedrák. (Tóth Árpád) Áll-e a nagy uszoda, közepén a parknak, | melyet nyáron oly poros akácok takartak, | mely tavasszal poshadón, pocsolyával telten | kushadt túl kórházon és túl temetőkerten? (Babits Mihály) || a (régies) Lőporos. Poros hordó.
2. Porrá törött, porrá vált, por alakú. Poros brikett, szén. Ez a kockacukor nagyon poros. Poros, fekete dohányból cigarettát sodort és rágyújtott. (Nagy Lajos)
3. (ritka) Omlós, porhanyós. Mifelénk, otthon kedves barna föld volt, puha és poros. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben, választékos) Ósdi, elavult, idejétmúlt, elcsépelt. Poros adoma, eszme.
porosság.
