poszthumusz
poszthumusz melléknév -an (régies írva: posthumus is) posztumusz (kissé választékos)
1. (jogtudomány) Utószülött. Poszthumusz fiú, gyermek, leány, örökös.
2. (átvitt értelemben) Olyan <szellemi alkotás>, amely csak az író, szerző halála után kerül nyilvánosságra; hátrahagyott. Poszthumusz regény, szimfónia. A poszthumusz színmű nagy sikert aratott. Ezek a posthumus munkák … vékonyka irodalmi poggyászt alkotnak. (Ambrus Zoltán) || a. Olyan <levél, üzenet>, amely küldőjének halála után jut el a címzetthez. A posthumus levél… úgy hatott rá, mint üzenet a túlvilágról. (Herczeg Ferenc)
3. (átvitt értelemben, ritka) Elhunyt emberre vonatkozó, vkit halála után érő. [Zola] bizonyára tiltakozott volna, ha előre tudja, hogy posthumus bírálat Zolát, az alkotót külön akarja választani Zolától, a naturalizmus megalapítójától. (Ambrus Zoltán)
