préda [1]
préda [1] főnév prédát, prédája
1. (népies, régies) Ellenségtől erőszakkal v. rablással szerzett holmi; zsákmány. A préda felett véres verekedés tört ki. Fel, Budára, Laczfi Endre | Számos hadi foglyot indit; Annyi zászló, annyi préda Ritka helyen esik, mint itt. (Arany János)
2. (választékos) Vadállattól kiszemelt v. elejtett zsákmány, ill. vadállatok martalékának kiszolgáltatott állati tetem, táplálék. A prédájából lakmározó oroszlán. A megnyúzott állat testét otthagyták a ragadozó madarak prédájának. Liheg, szuszog, akár egy vadállat, amely érzi, hogy bent van a préda … (Gelléri Andor Endre)
3. (átvitt értelemben) Olyan tárgy, holmi, amelyet bárki ellenszolgáltatás nélkül, könnyen megszerezhet. Könnyű, szabad préda; prédának tekint vmit; prédára jut vmi; prédára dob vmit; prédára v. prédául → vet vmit. || a. (átvitt értelemben, régies) A teljes kiszolgáltatottság állapotában levő személy. Vki prédája vkinek; prédára dob vkit; prédára v. prédául → vet vkit. Szerelmem, ki volt nekem, az elfut előlem, semmiben sem kedvez, Prédája vagyok, mert már megfogott, valamint akarja, úgy gyötörhet. (Balassi Bálint) Kemény alakjait nagyon is kényes helyzetekbe hozza, brutális viszonyok prédájává teszi. (Péterfy Jenő)
Szóösszetétel(ek): 1. prédaéhes; prédaholmi; prédakereső; prédaszomjas; 2. közpréda.
