prédikáció
prédikáció főnév -t, -ja, (népies, régies) predikáció [ë v. e]
1. (vallásügy) A pap által vmely vallási v. erkölcsi kérdésről a hívek előtt, rendsz. templomban, istentisztelet v. szertartás keretében elmondott beszéd, a protestánsoknál mindig bibliai szövegrészlet alapján. Prédikációt hallgat, mond. [A pap] a holnapi prédikáció textusának a tékozló fiút választja. (Jókai Mór) Áll a szószék magas lépcsején; | zengnek harsány prédikációk. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, gyak. rosszalló) Unalmas, hosszú, olykor dorgáló hangú oktatás. Erkölcsi prédikáció. Ne tarts nekem prédikációt. Unom már az örökös prédikációidat. Szóláshasonlat(ok): hosszú, unalmas, mint a böjti prédikáció: nagyon h., u. Észre sem veszem, hogy új házas asszonyon kezdem el a levelemet, és prédikáción végzem. (Mikes Kelemen) Hallgattam konok … arccal az emelt hangú szószékies beszédet … Egyszerre … kirántottam a kezem a tenyeréből. – Apa, hagyja el kérem … Én nem bírom eltűrni a prédikációkat. (Kaffka Margit) Mély lélegzetet vett, jelezve, hogy most következik a tanári prédikáció, melyet a diákok már vártak. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): kukliprédikáció.
