prím
prím főnév -et, -je [ë, e]
1. (zene) Két azonos magasságú hang hangköze, ill. e két hang együttes hangzása. A két szólam prímben találkozik.
2. (zene) Vonós hangszerek együttesében az első hegedű szólama. A prímet játssza: (átvitt értelemben is, választékos) ő az irányító, a hangadó. || a. (régies) <Főleg kétszólamú éneklésben> a dallamot hordozó magasabb szólam. A lelkész úr is énekelt … a prímet hasítva. (Tolnai Lajos)
3. (zene, bizalmas) Prímet (2) játszó személy. Az egyik prím megbetegedett. || a. (zene) Ilyen személyek összessége. A karmester beintette a prímet.
4. (sport) <Vívásban> a védőállások közül az első, amelyben a kar a csípő magasságából a föld felé szegzett pengével a hasat védi. Prímben fogta fel az ellenfél vágását.
Szóösszetétel(ek): prímhang.
prímes.
