primer
primer [ê v. e] melléknév primér
1. (tudományos) <Fejlődésben, fontosságban, időbeli sorrendben, sorozatban> elsődleges, első. Primer jelenség, okok, állapot.
2. (fizika, vegyi ipar) Vmely fizikai, vegyi folyamat, működés, összetétel alapját adó; olyan, amiből vmi kifejlődik, kialakul. Primer gáz, gőz, levegő; primer állás, helyzet; primer elem: olyan e., amely áramot fejleszt; primer színek: a színkép hét színe.
3. (villamosság) <Összetett szerkezetben, főleg transzformátorban> az áramforrással összekötött, az áram hatására indukáló, az áramot átalakító <rész>. Primer tekercs, hálózat, vezeték. || a. (villamosság) Az ilyen alkatrészben létrejövő, működő. Primer áram, ellenállás, feszültség; primer elektron: hevítéskor az elektroncső katód sarkából kilépő e.
