primitív
primitív melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (néprajz, történettudomány) A kultúra legalacsonyabb fokán álló, történeti létének kezdeti korszakában levő; ősállapotú ember, közösség. A primitív ember; primitív nép(ek), törzs. || a. (tudományos) Az ilyen fejlődési fokon álló csoportokkal, ill. vmely népnek v. az emberiségnek ilyen fejlődési fokával kapcs., erre jellemző, hozzá tartozó. Primitív család, kor, költészet, művészet, nyelv, társadalom.
2. (rosszalló) <A kultúra, a technika fejlődésének adott v. következő szakaszához képest> fejletlen, elmaradott, kezdetleges. Primitív festészet; primitív kisüzemi termelés. A faluban primitív viszonyok voltak. Micsoda primitív autó is volt még ez! Idegen kép mered rám, Primitív, ócska, barna. (Juhász Gyula) Mikor először ültem repülőgépen, ócska, primitív masina volt. (Karinthy Frigyes) Ez a parasztból vált kismester teljesen szakított az ősi építésmódokkal. Soha nem volt hajlandó paticsfalat … s más ilyen primitív dolgot csinálni. (Móricz Zsigmond)
3. (rosszalló) <Az átlagos értelmi színvonalhoz képest> elmaradott, fejletlen <személy>. Micsoda primitív ember! Hogy lehet ilyen primitív! || a. (rosszalló) Ilyen emberre jellemző, vele kapcsolatos, tőle származó <megnyilatkozás.> Primitív álláspont, ízlés, magatartás. Primitív mondatokat ír. Stílusa meglehetősen primitív. Ezek primitív gondolatok.
II. főnév -et, -je [e, e] (főleg többes számban) A primitívek: a) a primitív (I. 1) emberek; b) (művészettörténet) vmely régebbi, kül. a reneszánszot megelőző korban élt és viszonylag tökéletlen technikával dolgozó művészek; c) (művészettörténet) ezeknek művészi módszereit a modern korban tudatosan alkalmazó művészek. A párizsi primitívek kiállítása.
primitívkedik.
