próbatétel
próbatétel főnév
1. Nehéz helyzet, körülmény, feladat, amelynek megoldása próbára teszi az embert, de ha megbirkózik vele, bizonyságot tehet rátermettségéről, életrevalóságáról v. kiválóságáról. Az olimpia minden sportoló igazi próbatétele. || a. Olyan helyzet, körülmény, esemény, amely szenvedés, súlyos (lelki) válság vki számára; megpróbáltatás. Gyermeke halála súlyos próbatétel volt számára.
2. (elavult) Iskolai vizsgálat, vizsga. Itt leszek a próbatételen, majd meglátom akkor, mit tudsz. (Vas Gereben)
