professzor
professzor [ë] főnév -t, -ok, -a (régies írva: professor is)
1. Egyetemi, főiskolai tanár. → Rektor professzor. A professzor ma nem vizsgáztat. Neveljen belőle – derék tudóst. Tán egykor professort a helsingforsi egyetem számára. (Jókai Mór) A professzorok megközelíthetetlen istenségek voltak. (Babits Mihály) || a. Olyan orvos, aki egyetemi tanár is. Professzorral vizsgáltatja meg magát. A vérnyomása nagy. Nyugalmat és | mérsékletet rendeltek el a híres, | német professzorok. (Kosztolányi Dezső) A professzor azt mondta, a betegség nagyon komoly, de meg fog gyógyulni. (Nagy Lajos)
2. (régies) Középiskolai tanár. A méla professzor, iskolás füzetek fölött görbedő, míg lelkében különös csatát vív. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Vkit vmire oktató, tanító személy. Kártyában, táncban, udvarlásban a bátyja volt a professzora.
3. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Professzor lehetne vmiben: nagyon jártas, ügyes; hozzáértő vmiben.
Szóösszetétel(ek): orvosprofesszor.
professzori; professzorkodik; professzorság.
