püff
püff mondatszó és főnév (hangutánzó)
I. mondatszó
1. <Ütés tompább hangjának utánzására:> puff [2] (2). [Bálint kukta] Jancsira rohan. Püff! – leüti a kuktasapkát. (Gárdonyi Géza)
2. (a hangutánzás mozzanatának háttérbe szorulásával) <Nem várt fordulat érzelmi hatásának, meglepetésnek kifejezésére:> puff [2] (4). „Gyűlőlök minden nőt!” – háborgott Viktor. „Püff; legjobb lesz, ha aludni mégy!” (Ábrányi Kornél)
3. <Csalódottság, kisebb fokú bosszankodás kifejezésében, váratlanul bekövetkezett, de nem súlyos baj, nehézség érzelmi hatásának érzékeltetésére.> Püff neki! Egy átkozott napon összeakadok … magával, akit ismerek, mint a rossz pénzt … és püff neki! Úgy jött ez, mint a hideglelés. (Ambrus Zoltán)
II. főnév -öt, -je [e] (ritka, tréfás) Ütés, ütleg. A fiatal grófok … belekeverednek a verekedésbe, s ők is kapnak nehány püfföt. (Déryné)
