puffra
puffra határozóragos főnév (határozószó-szerűen) (ritka) pufra (régies)
1. Hitelbe, adósságra, hozomra, ingyen. Puffra vesz, vásárol; puffra játszik; puffra él: könnyelműen pazarolva, adósságot csinálva él. Hát mi történt az úr csizmáival? – … elvittem a csizmadiához … De most nem akarja kiadni, amíg Meg nem adom érte az öt forintot … – Hát puffra vásált [= vásárolt]? S nem fizette ki? (Jókai Mór) Az egész város puffra épült! (Babits Mihály)
2. Céltalanul, vaktában, összevissza. Puffra lövöldöznek. Puk Mihály … Harmadik lövéskor felugrott s kiméne. | Kérdi a pattantyus: tán felelni kéne? | „Világért se, ugymond, hiszen pufra lőnek: Ki tudja, miféle hadi fortélyt szőnek!” (Arany János) || a. Hiába (I. 1–2). No, most puffra jöttem be, nincs itt, akit kerestem.
