púp
púp főnév -ot, -ja
1. <Némely ember hátán v. ritk. mellén> a gerincoszlop elgörbülése folytán támadt kóros kinövés. Púp nőtt a hátán. Hanem … a szegény Dénes úr! annak csak a jó szívből meg a púpból jutott ki. (Tolnai Lajos) Bejön a keszeg Tóni, az, akinek csúfságán kívül még púpot is adott a sors. (Gelléri Andor Endre) || a. <Némely emlősállat, főként a teve hátán> sajátos élettani feladatú természetes kidudorodás. A teve, a zebra púpja. Távol hegy rémlett, kettős lomha kúp, Mintha egy roppant teve púpja lenne. (Tóth Árpád)
2. (átvitt értelemben) Általában púphoz hasonló kidudorodás, kidomborodás, domborulat. (tájszó) A kenyér púpja: a kenyérnek sülés közben kihasadt és kiduzzadt része, dúca. Nincs … púpja a földnek, mint ott maguknál a görbe országban. (Mikszáth Kálmán)
3. (tájszó) Köldök, ill. köldökzsinór.
