puritán
puritán melléknév és főnév
I. melléknév -ul, -abb (kissé választékos)
1. Erkölcsi tekintetben szigorú és megközelíthetetlen, gondolkodásban és életmódban egyszerű <személy> Puritán államférfi, ember. Ez időben már … a finom és puritán esztétikus is szerepelt a magyar irodalomtörténet előadói közt. (Babits Mihály) Debrecen izgatott. A nagyanyám | ott nevelte, szigorú, puritán | özvegy, a bátyámat. (Szabó Lőrinc)
2. Ilyen személyre jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Puritán egyszerűség, élet, erkölcs, gondolkozás, ízlés, jellem, szokások. || a. Olyan <környezet>, melyben az ilyen személy ízlése következetesen érvényesül; minden dísz nélkül való, egyszerű. Puritán berendezés, bútorok, építkezés, lakás. Ebben a polgári, pedáns, puritán kocsmában talán még sohasem hangzott zene. (Krúdy Gyula) Különös társaság gyülekezett a Cenci puritán szobájában. (Babits Mihály)
II. főnév -t, -ok, -ja
1. (ritka, választékos) Puritán (I. 1) személy. Csak egy puritán gondolkozhat így. Te puritán! idealista! (Jókai Mór) Szerény kis ruhácskája alól … a mogorva puritán lólába kandikál ki. (Ambrus Zoltán)
2. (történettudomány) Annak a XVI–XVII. századi angol protestáns egyházi reformmozgalomnak a híve, amely az egyházi életben több egyszerűséget, erkölcsi téren szigorú tisztaságot követelt, és hitbuzgalmában olykor fanatikus volt. A puritánok jelentős szerepet játszottak az angol polgári forradalomban, valamint az angol és az amerikai kapitalizmus kialakulásában.
puritánkodik; puritánság.
