ráborít
ráborít tárgyas ige
1. <Üreges tárgyat> úgy dönt fel, hogy vkire, vmire ráesik, ráhull és beborítja, eltakarja. Ráborítja a kádat, a teknőt. A völgy olyan volt, mint egy barna teknő, amire az ég szürke teknője volt visszárul ráborítva. (Babits Mihály)
2. <Önthető anyagot tartalmazó tárgyat> hirtelen mozdulattal felborít, úgy, hogy tartalma ráhull, ráfolyik vkire, vmire. Ráborítja a fazekat. A vázát ráborította a terítőre. || a. Ráborít vmit: vmiben levő önthető anyagot az edény, tartály felborításával vkire, vmire ráönt. Ráborított egy kancsó vizet, hogy felébredjen. Ráborította a kávét a nadrágjára.
3. <Lepelszerű, vminek eltakarására alkalmas anyagot rendsz. vmely kiemelkedő v. gömbölyű testre> ráterít. Fejére ráborítja a fátylat; vállára ráborítja a kendőt.
4. Úgy borít ki vmit, hogy vmire ömölve rákerül. A szenet ráborította a fára.
5. Vmit felfordít és rádönt vmire, vkire. Mérgében ráborította az asztalt.
6. (népies) <Rostát, borítót tojáson ülő baromfira> úgy tesz rá, hogy beborítsa vele.
7. (népies) <Lábbelire foltot> rávarr. Jó nagy foltot borított rá a csizmámra.
Vö: borít (2, 2a, 3).
ráborítás; ráborítgat; ráborítható; ráborító; ráborított; ráboríttat.
