ráértés
ráértés főnév (nyelvtudomány)
1. Az a nyelvi, mondattani jelenség, hogy egy szó v. vmely hiányos kifejezés pontos értelmét, jelentését az előző mondat v. esetleg a helyzet egészíti ki (pl. „Pista korán reggel elment. Uszodába ment” – itt az első mondat alanya és határozója a másodikban ráértéssel benne foglaltatik).
2. (ritka) Tapadás (2).
ráértéses.
