ragyogvány
ragyogvány főnév -t, -ok, -a (régies, irodalmi nyelvben)
1. Éles, tiszta fény, tündöklő szép fényesség, ragyogás, amely vmely testből árad, v. róla visszaverődik. A király … Maga az aranypénzt jobbra-balra hányja: Arany pénz helyett van szeme ragyogványa. (Arany János) Minő csillagok! Minő ragyogvány! Tiszta, homálytalan minden égi fény. (Jókai Mór)
2. Ragyogó, csillogó díszes tárgy, ékszer. Le a fejről, te hitvány cifraság, Te csalfa fényből alkotott ragyogvány, El a kezekből fejedelmi bot. (Vörösmarty Mihály) El veletek csalfa ragyogványok, letéplek gyémántos ékszer. (Gyulai Pál) || a. Fényűző pompa, díszítés, ragyogás. Egy tágas, pompás termet látunk magunk előtt, melynek ragyogványa … egyszerre megrohanja a lelket. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) Vmivel vele járó dísz, fény, rang. Én református pap vagyok … nincs semmi fény, máz és ragyogvány állásomon. (Tompa Mihály) || a. (átvitt értelemben) Dicsőség, dicsfény, glória. Mi a földi élet s minden ragyogványa, Nélküled, oh boldog szerelem érzése? (Berzsenyi Dániel)
