ráillik
ráillik tárgyatlan ige
1. Ráillik vmire: <vmely tárgy arányainál, méreteinél fogva> megfelel neki, pontosan ráilleszthető. A fedő ráillik a lábasra. || a. Ráillik vkire, vmire: <ruha(darab)> vkinek a testére v. vmely testrészére illik, simul; olyan, mintha rá volna szabva. Ráillik a cipőm a lábadra? || b. (ritka) Ráillik vmire vminek: alkalmas arra, hogy vhol vminek a szerepét betöltse, vmi legyen; odaillik vminek. Beszéljünk másról, Janovics barátom: hát hol lakik? hogy éli világát? – Az arra úgy elfancsalodott [= elszomorodott], hogy ráillett volna reklámképnek a leghatásosabb budai vízre. (Gárdonyi Géza)
2. Ráillik vkire, vmire: <megállapítás, leírás, külső v. belső összefüggés, egyezés ill. hasonlóság alapján> kapcsolatba hozható vkivel, vmivel, alkalmazható rá. A személyleírás ráillik az én barátomra. A közmondás ráillik az én helyzetemre.
Vö: illik (1, 2, 2a, 6).
ráillett; ráillő.
