rák [1]
rák [1] főnév -ot, -ja
1. Folyókban, patakokban élő, átlag 10–16 cm hosszúra növő, kemény páncélzatú állat; ehető húsa van, kopoltyúkkal lélegzik, torán levő öt pár végtagja közül az első pár olyan ollószerű képződmény, amellyel az állat a zsákmányt megragadja. A rák ollója; rákot fog; rákok nyüzsögnek a kosárban. Szóláshasonlat(ok): úgy halad (megy) v. visszafelé megy, mint a rák: semmit sem halad előre v. éppen visszafelé halad; vörös, mint a (főtt) rák: <bőre, kül. arcbőre> élénk vörös. Toldi György veresebb lőn a főzött ráknál. (Arany János) Nagyon kimelegedtél, olyan vagy, mint a rák. (Mikszáth Kálmán) Még az én gyerekkoromban itt a város alatt tele volt a Tisza rákkal. (Tömörkény István) || a. (állattan) Rákok: az ízeltlábúak törzsének egyik sok változatos alakú fajt magába foglaló osztálya; közös vonásuk, hogy vízi állatok, kopoltyúkkal lélegzenek, külső vázuk, kemény s két pár csápjuk van (Crustacea). || b. Ebbe az osztályba tartozó állat. Folyami, tengeri, tízlábú rák. Ha szerencséjük volt, fogtak tengeri pókot vagy rákot is. (Kuncz Aladár)
2. Egyes rákfajták húsa mint étel. Nagyon szereti a rákot. A vers … appetitust [= étvágyat] csinál ebéd végén, mint a rák. (Csokonai Vitéz Mihály) Ételekért küldött … hoztak is … Kókuszt és ananászt, zöld békát, tengeri rákot. (Arany János)
3. (sport) Rákot fog: <az evező> helytelen tartása miatt visszahúzáskor a víztömeg a lapjának feszül, s ezzel visszatartja, ill. akadályozza kiemelését.
Szólás(ok): (népiesen) hogy a rák a vetésre ne menjen <feleletképpen olyan kérdésre, melyre nem akar vki válaszolni:> nem mondom meg (az okát).
Szóösszetétel(ek): 1. rákfajta; rákfark; rákfogás; rákhát; rákhéj; rákláb; rákmódra; rákpáncél; rákpiros; 2. remeterák; szólórák.
