rákerít
rákerít tárgyas ige
1. (népies) <Ruhadarabot, takarót> hirtelen, széles mozdulattal ráterít vkire, vmire. Vö: kerít (I. 4). Rákerített a gyerekre egy ágyterítőt.
2. (ritka) Rákeríti a sort vkire, vmire: úgy intézi, hogy rákerüljön a sor vkire, vmire. Vö: kerít (II. 3). Most már majd rákerítjük a sort a kaszálásra.
3. (népies) (tárgyas igealak tárgy nélkül) Rákeríti vkire: cifrán, körmönfontan, kacskaringósan szid, ill. szidni kezd vkit.
rákerítés; rákerítő.
