rándít
rándít tárgyas ige -ott, -son; -ani (-ni)
1. Hirtelen megránt, rántva megmozdít vmit, rendsz. vmely testrészét. Vállat rándít. <rendsz. közönyösség, érdektelenség v. semmibevevés kifejezéseként>. Nincsen, aki lelkem vígasztalja … Vállat rándít, aki sorsom hallja; Már elhagytak mindenek. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (-t ragos mértékhatározóval) Rándít rajta: egyszer megránt vmit. Ha nehezen jár a fiók, rándít egyet rajta. || a. (átvitt értelemben, ritka) <Vmely kedvező fordulat> vkinek helyzetén segít; lendít vmin. Ez nagyot rándított rajtunk.
Igekötős igék: kirándít; megrándít.
rándítás; rándítható; rándító.
