rángás
rángás főnév -t, -ok, -a (régies, irodalmi nyelvben)
1. A ráng igével kifejezett mozgás; az a tény, hogy vki, vmi ráng(atódzik); rángatódzás. Ideges rángás; az arc(izmok), a kéz, a láb, a szem rángása(i). Arcát folytonos rángás torzította el. Az alvót ekkor torkon ragadá | … Nem is nyögött … . egy rángás, s vége volt. (Petőfi Sándor) Csak az ajkai körüli rángás mutatta, hogy szenved. (Gyulai Pál)
2. (ritka, régies) <Földrengéskor> a földkéreg egy-egy lökése, rengése. A föld rángásai mindig hevesebbek lőnek [= lettek]. (Jókai Mór)
rángási; rángásos.
