ránő
ránő tárgyatlan ige, (népies) ránől
1. Ránő (vmire): <növény> felkúszik vmire, esetleg azt részben v. egészben elborítja. Az élősdiek ránőnek a fára. A vadszőlő ránőtt a ház homlokzatára.
2. (bizalmas) Ránő vkire v. vkinek a nyakára: a) <gyermek> növésben utolér v. meghalad vkit, rendsz. vmely felnőttet; nagyobbra nő nála v. legalább akkorára nő; ránő az apjára. Ez a fiú ránő a nyakunkra. b) (átvitt értelemben) erősebb, hatalmasabb lesz vkinél; olyanná válik, hogy akaratát a másikkal szemben érvényesíteni tudja. Minka, a legidősebb Röszkey kisasszony, csinos volt, de a nővérei is igen csinosak voltak, és ránőttek a nyakára. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, ritka, költői) <Vmely kellemetlen érzés> a lélekre nehezedik. Bánattal együtt az unalom is ránő … (Arany János)
Vö: nő (1a). ránövés; ránövő; ránőtt.
