rászorul
rászorul tárgyatlan ige
1. Rászorul vmire, (ritka) vkire: <tárgyat, testet, testrészt átfogó kötelék, pánt> olyan szorosan megfeszül vmi, vki körül, hogy nehezen v. egyáltalában nem lehet levenni, lehúzni, róla. Rászorul a tehén nyakára a kötél. Rászorul a hurok.
2. (átvitt értelemben) Rászorul (vmire): szükségében, ínségében kénytelen vmit megtenni, rendsz. vkinek a segítségét igénybe venni v. jobb híján vmit használni. Rászorul vkinek a támogatására. Nagyon rászorul a mások segítségére. Nem szorultam rá, hogy…: <büszke elutasítás kifejezésére:> nincs szükségem arra, hogy…, még nem vagyok olyan rossz helyzetben, hogy … (vmit tenni, elfogadni kénytelen legyek). Hozzád fordulok, ha egyszer rászorulok. Ha majd rászorul, megeszi a száraz kenyeret is. Szüksége lesz valakire, ki őt kétségei közt buzdítsa …, ha rászorul. (Jókai Mór) A szegény kapucinus-virág [= sarkantyúvirág] száradt leveleiből készített cigarettára most már majdnem mindenki rászorult. (Kuncz Aladár) || a. Rászorul vkire: kénytelen támogatásért fordulni vkihez; rá van utalva vkire. Szégyen, hogy még mindig rászorulsz a szüleidre. Vannak övéi, akik rászorulnak, akikért muszáj dolgozni. (Móricz Zsigmond)
Vö: szorul (3, 8a).
rászorulás; rászoruló; rászorult.
